Birdland

Színház a kisvárosban

Jó kis színház jött a kisvárosba, és jó kis és nagy komédiások komédiáztak bővérűen a szürke, csúnya, tovább nem egyszerűsíthető, funkcionális kulisszák között a minap. Telt ház volt, a hálás kisvárosi közönség tényleg szomjas a jó dolgokra, és ez tényleg jó előadás volt, nem afféle idült hakni egy vidéki ország vidéki színházában, amin részvétet keltő tehetségtelenek keresnek némi aprópénzt, akik, mire összeitták az arcukat, elfelejtettek szöveget tanulni. A főhősnő hiteles, friss, hibátlan, mint egy szőlőfürt, nem vall szégyent a világsztár filmszínésznőhöz hasonlítva sem, akinek ez a darab volt az első galaktikus sikere éónokkal ezelőtt (már láttam ilyet, amikor Vass Éva és Gábor Miklós játszotta a Nem félünk a farkastólt, és hát semmivel sem voltak rosszabbak, mint a feketefehér filmes félistenek). A főhős is hiteles és szimpatikus és egy pillanatra sem ment le kutyába vagy ripizett a kisvárosi művház színpadán. Ezzel jeleztük is a problémánkat.

Mert annak az utálatos mondásnak a szellemében, hogy a közönséget nem lehet eléggé alábecsülni, van, aki lemegy kutyába és van, aki ripizik kicsit. Mintha nem bíznának sem magukban, sem a kisvárosi közönségben. Túltengenek a meghökkentően közönséges altesti poénok, az üzekedésre utaló csípőmozdulatok, a szexista gesztusok, és minden esetben kilógnak a darab szövetéből. Hőn remélem, ezek a poénok nem a rendezői koncepció részei, hanem a kishitű kollégák biztosra menő rögtönzései, mint amikor egy gyerekdarab zajongásra hajlamos közönségét akarja az ember valami kulisszahasogató ripizéssel lekötni a Bartók gyermekszínházban. Mintha még a csapat tán legnagyobb sztárja is kicsit túl rikító színeket villantott volna néha, fölöslegesen, mert akkora bohóc, a legszebb értelemben, hogy minden színre lépésével megbillent a kisvárosi művház színpada.

A darab a Római vakáció, a tündér főhősnő Zsigmond Emőke, sokat köszönhetünk még majd neki, midőn ’96-ben Ónodi Esztert láttam mint fh-t a Szeget szeggelben, akkor láttam ilyet: feltűnő, szép, dinamikus, egységes, nem pózol, hitelesen tiszta, oltári tehetséges színésznő komoly mozgáskultúrával. A szimpi és hiteles főhős Fekete Ernő, ők ketten tehát egy pillanatra sem közönségesek, nem úgy, mint az ugyancsak nagyon tehetséges, színes és szórakoztató Nagy Dániel Viktor, akinek nem kéne ennyi dugós poént elpukkantania, épp’ elég jó anélkül is, született komédiás, mint Cseh Judit, aki született humorbánya, besírtam a dolgain. A díva, a csapat tán legnagyobb sztárja, aki néha mintha ugyancsak  megengedne egy-két olyan olcsóbb hangsúlyt, amilyet nem kéne, Hernádi Juci, ez az őrületesen jó fej és nagy színésznő, akinek láttán Federico is megnyalná a tíz ujját, és nem csak az alakja, hanem a humora miatt is, nemcsak a melizmája, hanem a karizmája okán is. Szal jó kis előadás az Orlai Produkció Római vakációja, ezeket a csúf foltokat leszámítva.

 Madách Imre Művelődési Központ, VÁC

legközelebbi előadások Pesten:

• BELVÁROSI SZÍNHÁZ

2016.01.09 (19:00)

• BELVÁROSI SZÍNHÁZ

2016.02.26 (19:00)