Miért nem fog sikerülni Magyarország modernizációja?

• Például, mert nincs meg a modernizáció szociológiai fedezete, az a társadalmi közép, polgárság, aki új reformkori nemzedékként elsodorná az aktuális szoft-pártállamot. A létezett oktrojált baloldal kapott egy történelmi lehetőséget az elmúltnyócévvel, és lám, ennyi tellett tőlük. Bámulatosan tehetségtelenek voltak, visszaütött a kontraszelekció, előjött a hátulütő (…), a liberális hab a tortán pedig, az a polgári izé, amit a honi liberalizmus képvisel, örök minoritás itt, ahogy a mérsékelt posztúriközéposztályi konzervatív polgári közép is, pártjaik már ki is hullottak az országgyűlésből, ahol nem polgári: kádárista kispolgári gyűjtőpártok hangicsálnak, az egyik a proli, a másik a dzsentri utódja, közös bennük, hogy mindkettő a más pénzéből él (Nádas P.). A koalíció nászának gyümölcse a nyilas jegyében született nácipárt, mely álmodozva arra gondol, hogy Ó, ha gyilkolni szabadna újra,/csámcsogva, hersegve szívnák a vért. A regnáló tesis elit tagjai a diktatúra unokái, mondta tán épp’ az a pohos bolsevik népfrontharcos, a magyar Gorbacsov, aki most ott zsírzik a jobb oldalon, méltó képviselőjeként az állam csecsén csüngő, ugyanakkor az államot ellenségének tekintő, bizalmatlan, a bellum omnium contra omnes állapotában élő, a versenytől, az idegentől, a fogyatékostól félő, antiszolidáris, ortodox normákat követő, nyelvet nem beszélő honfitársak domináns részhalmazának.  

• Itt lett volna a nagy lehetőség az új kiegyezésre, hídemberré válni, nem lábjegyzetté, túllátni a felcsúti falusi fociöltöző eseményhorizontján, hát nem sikerült. Mert a falusi focista fél. Még egyszer nem akar egyedül hokizni a félhomályban (egy urban legend szerint a ’94-es fiaskó után egyedül nézte a hokivébét az emeleten), ezért veszi körül magát pretoriánusokkal, oldja ki a fékeket, súlytalanítja el az ellensúlyokat, gyűlöli úgy az úniót, mint az egyetlen féket és ellensúlyt, ami e félperiférikus puha pártállam kiépítésében gátolja. Álma a pálya, ahová csak egy csapat fut ki. Ezért rakja tele kontraszelektált klónokkal a hivatali és bírói székeket, az államelnökit is, és ezért hizlalja a saját kis parvenüburzsoáziáját és lakájmédiáját, cseréli le a tanári kart, gleichschaltolja még a tévémacit is. A mindent vivő felsőközéposztály, a budai dzsippesek és a narancsbárók, szalonantiszemiták és gójmotorosok persze köszi szépen, jól vannak és jól is lesznek. Van ugyan egy kis latin-amerikai stichje annak, ahogy polarizálódik a társadalom és egy kis balkáni bűze is annak, ahogy korrumpálódik, de sebaj. Ez az igazi hungarikum, a balkáni-latin küvé, a magyar csoda, a felénk jövő jövő, mely elkezdődött. Kár, hogy pont ez ellenkezőjét csinálja annak az opciónak, amit a történelem kínált: a kiegyezésre kellett vón bazírozni a rendszerváltás reformját, nem a megosztás véglegesítésére.

• Merre tart hát kompország? A brain-drain folytatódik, a társadalom képét meghatározza az elöregedés, a népességfogyás, a gazdaság évtizedes stagnálása, a verbális hidegháború, a polarizálódás és a mértani haladvány mentén növekvő, kezeletlen etnoszociális katasztrófa jelensége, ez népgazdaságunk legdinamikusabban fejlődő ágazata. A dilemmák hasonlóak voltak már vagy egy évszázada is, lásd Adyt, Magyarország aranykorában (leszámítva az örök alsó harmadnyi lecsúszó és az örök alsó tizednyi underclass nyomorát, de ő nem számít, mert az underclass nem szavazó, nini, mintha ez az egyharmadországság átívelné a gengszterváltásokat). És mit fog csinálni, ha megbukik? Amit ellenzékben: totális obstrukcióval fogja destabilizálni az államot, immár a kiépített és bebetonozott árnyékstruktúrákra támaszkodva a tévémacitól az iskolaigazgatón és a bíróságokon át a szóvivői szőke nőig és a gyomorbajos mosolyú pártállamfőig. Ezért nem fog sikerülni tehát Magyarország modernizációja és ezért mondhatjuk azt, hogy Magyarország nem lesz, hanem volt.