Birdland

Vannak filmek, melyeknél jobb lenne beérni az előzetessel.

Mert az ötlet hatalmas: megmozdítani, animálni a van gogh-i világot, és az előzetesek megrendítően szépek voltak: az életre keltet provence-i tájak, a gabonaföld, az éjjeli kávézó, a jól ismert arles-i enteriőrök és arcok, önarcképek, Tanguy, Gachet, satöbbi, az előzetesben hátborzongatóan szépek.  Vincent-t az is ismeri, aki nem ismeri, csaknem olyan, mint a Mona Lisa, vagy Pablo, és a képi világa a hülye számára is érthető és szépséges, sorsa pedig a hülye számára is a romantikus művészsors- és művészfigura és a zseni sorsának sztereotip, a sztereotípiáknak megfelelő sorsa. És a képek és a story szerethető, Vincent-t mindenki szereti valahogy, szimpatikus, magányos és szenvedő figuraként él a hétköznapi tudat közhelyei által bebútorozott világban. Sztár tehát, mint Picasso, akit mosolygós, rémes, kicsit rémeseket festő, szörnyű, de szimpi energiabombaként él a köztudatban, mely mindig beéri a dolgok felszínével, Vincent a szeretnivaló, magányos, szenvedő őrült, mindenki Vincent-ja.  

Ám a film egésze csalódást kelt: nincs kihasználva és kiaknázva a nagy ötlet, az animálásra különösen alkalmas van gogh-i piktúra nincs továbbálmodva, hanem egy feltárás-krimi van megfilmesítve, majd kvázi átfestve, animálva. Érthető story, mely azt vizsgálgatja, hogy öngyilkos vagy gyilkosság áldozata lett-e Vincent, sok a szöveg, az animáción is áttűnik a színészi játék hitelessége (nem igaz, hogy nem látszik a vastag festéktől: látszik, legfeljebb az index kritikusa csak néz, de nem lát). De kicsit hosszas, néha már szinte kicsit uncsi, ahogy bonyolódik a story, miközben a nagy lehetőség, a van gogh-i képi világ költői életre keltése tehát kihasználatlanul marad, pedig a portrék, belsők és tájak animálásának sokkal nagyobb arányt kéne képviselnie a filmben, mint a fiktív nyomozás részleteinek, ki a francot érdekel egy fiktív nyomozás, mi több, végső fokon ki a fenét érdekel egy festő élete? Érdekel persze, ha érdekes, de azért a festőből a kép érdekes igazából, nem a festő…

A film fő ereje így is, hogy a story fontosabb, mint a képek szépsége, nagyon izgalmas, ahogy megmozdulnak, de szal szerintem el lett cseszve a dolog, kár, mert irdatlan meló volt, 125 kolléga avagy 65 ezer képet festett hat éven át, hogy megvalósítson egy filmet, ami tehát alatta marad a lehetőségeinek és nem jön létre a csoda.