Meghalt apu.
Anyu fekszik a szobában,
mindig a tévét nézi.
A tévében meccs megy.
Anyut
sosem érdekelték a meccsek.
Kezében bűvös kocka, nézi.
Mintáit nem érti.
Azért jöttem be a kertből,
mert van ez a húker, a tekszasi.
A műsorújságba’
be van karikázva
a Bud Spencer van bekarikázva
a műsorújságba’.
Mindig felöltözöm,
hogy jól nézzek ki, rendesen,
a boltba hogyha elmegyek,
a kalapomat is felteszem,
mit szólnak majd az emberek,
és siker kisér a Fő utcán bizony,
kacéran mondja szinte ezt.
Az utca csúf, alig lakott,
rég nincs már senki-semmi ott
sivár a sáros táj s halott.
Csak az tudja, aki benne van.
A nappallal nincs semmi baj.
De az éjjel végtelen, és amikor a csend csobog,
mindíg Apu beszél velem.
Nézd a régi képeket, hogy lásd: ki voltam én.
(Emelni kéne fel,
a fénybe, égbe, kékbe,
mindent megtenni érte - )
Anyu fekszik a szobában,
mindig a tévét nézi.
A tévében meccs megy.
Anyut
sosem érdekelték a meccsek.
Kezében bűvös kocka, nézi.
Mintáit nem érti.
Eltelt az élet, s a lehulló évek alatt
mitsem haladt,
meghal nemsokára, és úgy fog elmenni végleg,
hogy nem sikerült kirakni
csak az egyik oldalt, a kéket.
2018
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.