Birdland

Az ünnepek alatt volt szerencsém rátévedni az egyik rémhírtévére, melyen Demján úr adta elő a nézeteit. Megvilágosodtam: az első miniszter úr Demján úrból szívta magába a nézetkéit.

A neves nagyvállalkozó egy az egybe’ azokat a tételeket adta elő, amiket az első miniszter úr szokott felbüfizni: a termelés az első, ne vessük meg a szakmunkást úgy, ahogy az ilyen színészeket és hasonlókat megvetjük, nem kellenek annyi filozófusok, Európának annyi, harminc év múlva Marokkó ésvagy Mali szintjén fog állni, ha nem jön ide 200 millió bevándorló, satöbbsatöbb.

Miből is egy dolog biztosan látszik: az amúgy kiváló nagyvállalkozó, aki önerőből csinálta meg magát (a nagy semmiből, erdélyi szegény magyarörmény zabigyerekből vált hiteles és sikeres üzletemberré) teoretikusnak nem ugyanolyan kiváló, mint nagyvállalkozónak. Más szóval, fájdalmasan súlyos marhaságokat beszél (a modern Európa nem nézi le a szakmunkást, csak éppen a termelésből a szolgáltatás, a tercier szektor felé fejlődik, ha egy sínt lerakunk, oda nem kell még egy, a szolgáltatás színvonalát kell emelni a vonaton, másrészt az európai kapitalizmus nyitott, kompetitív és flexibilis világ, mely alkalmazkodni fog ehhez a kihíváshoz is, még ha veszít is globális súlyából, a szabadság nagyon kellemes helye lesz mindig, kellemesebb, mint bármely, a szolgaságra építő, falusi fociöltözőszagú autoriter világverzió).

A mi kis mucsai első miniszterünk istenként tekint a nagyvállalkozóra, aki valóban hiteles sikerember, mert sikere konfirmálja nézeteit, hát nem. Ahogy jeles elméleti emberből csapnivaló gyakorlati politikus lesz (ld. a nagyon Balog minisztert), úgy a jeles üzletembert nem elméletei (és jó ízlése) miatt szeretjük. Imígyen találkozik és interferál a gyatra politikus és a gyatra teoretikus a Kárpát-medanszéi boncasztalon.