Pesti flash
A zúgó élet partján álltam, relatíve, megjött az eső, szelek szárnyán, bemenekültem a neves sarokházba, hol hajdan bordó bársony borította presszó plüsspárnáin üldögélhettél napszám, valahogy végtelenbe vesző bársonyfüggönyök mögött, nem véletlen, hogy itt forgatták a világ legjobb leszbikus filmjét annó, annó. Most profi new style vendéglő, fókuszpont, pókuszfont, „jövök, csak megnyitom az ojszterbárt”, mondja az ismerős, őszbe csavarodó sommelier. És ott táncol előttem a hajdani balettisten, imádtam, trottyos bluejeansban, félrészegen, kusza, penészes hajjal, Béjart ha látná, most szakított a falusi focistától egy kosár pénzt, mert az ország csapatkapitánya úgy emlékezett, hogy ő, a hajdani balettisten, még él. Hogy egy ilyen izé, ismert, külföldi sztár, mint a Cézanne, aki ugyan nincs olyan, mint a Messi, de legalább lássák, hogy a gazdasági csodacsatár nemcsak a focihoz ért. (De.)
(kuríros)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.