Birdland

De sőt.

Aszongya a protkórádió, hogy Tibi bácsi ikon!

Már az előző pártállamban is ilyen tipikus zsíros kiszes kreatúrának rémlett tibibácsi a kis műsorával, a Három kívánsággal, és most visszatért, bammeg!!! És ekkor szatorim (megvilágosodásom) volt, hogy mi az istenért is dől a protkórádióból tibibácsi, meg a neoton, meg a skorpió visszafogottan filozofikus szövegei, meg hogy holjárazeszem, meg hogy ajjaj, feketevonat.

Hát ugyanazért, amiért 1966-ban, az ötvenhatos forradalom tizedik évfordulóján rendezték meg először a Táncdalfesztivált. Hogy arról beszéljen a nép, ne ötvenhatról, és bejött, egy ország lázban égett, még oan kis fatojás voltam, hogy Bánhegyesen az ágyban térdeltem és dermedten néztem Kovács Katit, mert olyat még nem basztam addig, ahogy ő előadta a Nem leszek játékszeredet (tök jól egyébként, mert szédületes adottságai voltak, csak ízlése nem nagyon volt neki). Az akkori habonyárpyk találták ki eztet tehát, hogy elvonják a nép figyelmét a tényről, hogy tíz éves '56.

Na, kapisgálod már, hogy miért jött vissza tibibácsi? 

Mert meg kell támogatni ezt a fílinget, ami annó a kádárizmus konszolidációjában belengte ezt a szegényes országot, fel kell erősíteni azt a szánalmas elégedettséget és biztonságérzetet, ami a konszolidált kádárista hétköznapokat jellemezte, tápot kell adni a fékezett habzású agyaknak, mert ez a közös nevező, ami démonian megmutatja a két korszak közötti folytonosságot, a stílus és a mentalitás folytonosságát, avval, hogy megadja a Nagy Generációnak (...), Kádár népének az érzést, hogy most ugyanolyan jó, dagonyázz és edd csámcsogva ugyanazt a moslékot, látod, tibibácsi is visszajött...

A gengszterváltásnak tehát több szomorú fejleménye is van, az egyik a Fidesz, a másik a Neoton família reneszánsza, a harmadik, hogy tibibácsi visszajött. Valamint, hogy a nép (…) túlnyomólag Boney M.-et és ABBÁ-t kér a kívánságműsorban (sőt, Első Emeletet, vagy mit, Exoticot és Modern Lófingot, mi több, sajtbólvanaholdat!), a hetvenes-nyolcvanas évek minden iszonyatának és az ész trónfosztásának lényeges tartalmát esszenciálisan tartalmazó popózenét, ami mindent, mindent megmagyaráz, és világossá teszi, hogy okoskodhatunk, de nincsen remény. Ez maga a vegytiszta, par excellence kádárizmusnak, a kissé átizzadt nejlon otthonkának és a kisflexnek kevéssel is beérő népe, a magyarok kritikátlan tömege, nem az összes, de elég a hatalomnak a többi magyarra erőltetéséhez. Unatkozópestiektüntetnekbazmegahejetthogy építenák a mi szebb jövőnket, sorosista migránsok, kiabálják ezek a buheráló, kicsit lopós, kicsit iszós és mindig párttag, részben megvezetett butika, részben habzóprotkójú vérnyugger, részben kirekesztő, különítményes, a csendőr nagypapára büszke kakastollas posztdzsentri, részben cinikus újgeci, ezekből rétegződik a gusztusos NER-szendvics, egyétek és vegyétek. 

Na szal most most mindehhez feltámadt a magyar popózene, mer’ ugyanúgy be kell tömni az agyak helyére tömött lábtörlőt, és működik a dolog! A cselédfalu (Magyarország) jelentős része (ismétlem: azért qrwára nem az egésze) boldogan dörgöli viszkető hátát a falvédőhöz, és szipogva éli újra kádárista ifjúságát, amikor a művház sötét parkettjén tapenolta anyut iksz éve, akinek most küldi a wördzdontkamízit...